Fájdalommal tudatjuk, hogy életének 76.évében, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Petró József, a Békés Megyei Sakkszövetség elnöke.

Petró József fiatalon ismerkedett meg a sakkal, és haláláig űzte kedvenc sportját. Pályafutása során több megyei versenyen győzött, az utóbbi években az NB II-es Békési TE csapatát erősítette. Az elmúlt évtizedekben sok fiatalt ismertetett meg a sakkal, fáradhatatlanul szervezte a megyei és békéscsabai versenyeket. Több mint két évtizeden át elnökként vezette a Békés Megyei Sakkszövetséget.

Búcsúztatása 2023. október 26-án 13.00 órától lesz a
Körösök Völgye Látogatóközpont nagytermében, Békéscsabán.

Erdős Attila megemlékezése Petró Józsefről:

” Petró József „tanár úr”, vagy ahogyan sok gyerek szólította az általa szervezett versenyeken és az edzéseken „Józsi bácsi”, elment.

Nagyon szerette a sakkot és nem csak játékosként, hanem fáradhatatlan szervezőként és tisztségviselőként is sokat tett szeretett játékáért.

Megalkuvást nem ismerő harcos volt, mindig győzni akart és ennek megfelelő stratégiával ült asztalhoz, nem mérlegelte az esélyeket, a nála magasabb minősítésű játékosok ellen pedig extra motivációval küzdött, élvezte a csatákat.

Sok évig volt a megyei szövetség elnöke, szervezője volt a korosztályos megyei egyéni – és csapatbajnokságoknak, az egyéni és csapat diákolimpiáknak, a megyei és a békéscsabai városi felnőtt egyéni – és csapatbajnokságoknak, számtalan rapid versenynek és amikor éppen nem szervezett, akkor úton volt mindig teli autóval, hogy vigye a barátait, a tanítványait a közeli versenyekre vagy éppen sakkedzést tartott, támogatók után kilincselt.

Megálmodója és szervezője volt a Kolbászfesztiválhoz kapcsolódó Kolbász Kupa Nemzetközi Sakk Csapatversenynek és az Ancsin Sakk Nemzetközi Emlékversenynek.

Józsit nem csak a megyei versenyzők ismerték és szerették, de a sakk berkein belül az egész országban ismert volt és még a határainkon túl is.

Tanár ember volt, nem a sakkból élt, ő beletett a sakkba és nem kivett belőle, minden amit a sakkért tett szerelemből volt, a saját ideje terhére, önkéntesen, társadalmi munkában.

Számtalan fiatal sakkozó nőtt fel a kezei alatt (sajnos mindenkit felsorolni nem tudok), akik szép sikereket értek el és ő a tőle telhető minden segítséget megadott nekik, hogy minél előrébb jussanak, miközben nem csak a játékra tanította a gyerekeket, hanem arra is, hogy hogyan kell jó emberré válni.

Személy szerint a mi családunk is sokat köszönhet neki.

Viktorban és később Boglárkában is azonnal felismerte a tehetséget és felkarolta őket. Anyagilag a családunk nem túl sok dolgot engedhetett meg magának, de Jóska sohasem kért pénzt a tanításokért, a közös elemzésekért és a gyerekeket szinte mindig ingyen vitte és befizette a környékbeli versenyekre, ami nekünk akkor szinte a „mindent” jelentette.

És el tudta engedni őket, amikor lehetőségük nyílt egy erősebb csapathoz kerülniük, mint a mi megyei ill. NB II-es csapatunk, sohasem akadályozta a tanítványait abban, hogy előre lépjenek, pedig ez a legtöbbször azt jelentette, hogy a csapatának a legerősebb játékosai kirepültek és a pótlásuk szinte megoldhatatlan volt. Nagy szeretettel várta mindig vissza valamennyijüket a megyei versenyekre és faggatta ki őket az életük alakulásáról.

Sok – sok jó élmény és kellemes emlék köt minket egymáshoz, sok dolog megszervezésében számíthatott rám, mert így is próbáltam neki meghálálni a számtalan jót, amit a gyerekekért tett. Küzdöttünk egymás mellett a megyei csapatban a bajnoki címekért és szedtünk együtt gombát is (tőle tanultam az alapokat és kaptam a gombászás szeretetét), amikor időnk engedte és sok – sok mély értelmű baráti beszélgetésünk volt, amiből mindketten profitáltunk.

Isten áldjon Józsi, legyen neked könnyű a föld, az emlékedet őrizni fogja a családunk”